Navigáció: Címlap

Hegedűs Tünde

HungarianEnglish

Dr. Misur György volt római nagykövet bemutató beszéde

E-mail Nyomtatás
Hegedűs Tünde festőművész
 
(Dr. Misur György volt római nagykövet bemutató beszéde – Szarvas, 2006. nyarán)
 
Hegedűs Tündét Szarvasról ismerem. Itt nőttem fel én is, Dél-Magyarországon, Európának ezen az egyik legnaposabb vidékén (2000 óra /év), ahol ő már hatéves kislányként rajzolgatás közben figyelte, hogy mit mond imádott nagyapja művészetkedvelő barátainak festményekről, szobrokról, tájképekről, portrékról, színekről, ecsetekről. Nemcsak az elfogult nagyapa, hanem a művészbarátok is felfigyeltek a tehetséges kislányra. Vezették a kislány kezét és rendszeresen javítgatták műveit.
 
Ezzel útnak indult egy kis művész karrier, mert az iskolás Tünde már részt vett minden helyi és országos versenyen. Megnyert minden lehetséges korosztályos díjat. Egy pályázatot követően, a vászonképét, amelynek témája a Világ különböző gyermekeinek összefogása volt, a Parlamentben is látni lehetett.

A művészetnek minden ága, ének és táncversenyek, szavalóversenyek, irodalmi színpad, agyagmintázás, textilfestés, versenyszerű művészi torna vonzották, de főleg a festés. Szerencséjére a kisvárosban alkotóműhelye volt Ruzicskay György országosan és Párizsban is ismert Munkácsy díjas festőművésznek is, aki fiatal tehetségeket gyűjtött maga köré, tanította őket érzések és szándékok művészi kifejezésére, vezette látásukat.

A család büszke volt a kis művészre, de mégis úgy döntött, hogy a jövő megalapozásához és a megélhetéshez több is kell. Az agrármérnök édesapa, a példaképként imádott és tisztelt kutató szakbiológus doktor nagynéni, vegyészmérnök nagybácsi nyomdokait követve az élelmiszeripari egyetem felé irányította, ahonnan mérnöki képesítéssel lépett az Életbe. Egyetemi évek: szinte profi szintű néptánc a Kertészeti és a Gödöllői Agrártudományi Egyetemek híres együtteseiben, fellépések sora, ismerkedés a világgal. Az európai, főleg itáliai művészetekkel és közben a maga kedvére festés, amint ideje engedte.

Az Élet az agrárbanki szakmában jelölt ki helyet Tünde számára, miközben mindig művésznek érezte magát. Gyors szakmai karrier, a bankszektor ismert és sikeres vezető befektetője, aki azonban a napi stresszt éjjeli festéssel pihente ki. 2000 elejére a két tevékenység kiegyensúlyozódott: a banki tevékenység anyagilag és a társadalmi kapcsolatok szintjén megalapozta a festőművész tevékenységét, aki szabaddá vált és a világ elé lép műveivel. Sikeres bemutatkozás a Szegedi Nemzeti Színház galériájában, amelyről azonnal egy rövid televíziós dokumentumfilm készül. Ezt követően Magyarországon kiállítások, többszörös bemutatkozások sora indul belföldön és külföldön Szarvason, Szegeden, Szentendrén, Tokajban, Nyíregyházán, Marosvásárhelyen, Koppenhágában, Liege-ben. Meghívást kap az Amerikai Egyesült Államokba. 2006. őszén Los Angeles és San Diego az új állomások, amelyeket követően további amerikai és kanadai bemutatkozási lehetőségek is körvonalazódnak.

A Művész látásmódja nemcsak a világról, hanem sajátmagáról is tovább érik és kiteljesedik. Most már nem csak az indulás köti szülőföldjéhez Dél-Magyarországhoz, Szegedhez, ahol immár 20 éve él, hanem megérzi, hogy hasonló napfény, hasonló emberi életekkel Európa más déli mediterrán részein is van, az Alpoktól és az ókori Limes vonalától délre, ami hozzávetőleg a Duna folyó jobbpartjától délre fekvő területeket jelenti. Sokan ezt a Bor vidékének tekintik, szemben, illetve inkább összehasonlításként a Sör északabbra fekvő területeivel és az ott élő emberekkel.

Megfigyeli, hogy itt délen az embereket hasonló szokások kötik össze népünnepeiken, mindennapjaikban, örömeikben és gondjaikban is, amik szorosan kötődnek a tájak sajátosságaihoz. Tünde megérzi, hogy ez az ő igazi világa, amelyben a leginkább otthon van családostul, barátostul. Leginkább ennek érzi szegénységeit és mérhetetlen gazdagságait, felhalmozott kulturális és művészeti örökségét.

Szerencsés új találkozás Tünde számára, hogy „Pécs Európa kulturális fővárosa 2010.„ éppen azzal a gondolattal nyeri el ezt a címet a többi versengő magyar várostól, hogy nem csak saját magának, hanem egy Trieszttől Temesvárig húzódó széles kulturális övezetnek a bemutatására vállalkozott, amikor erre a címre pályázott. Ez a magyar szempontból déli kulturális övezet közvetítő szerepet tölt be az egymástól markánsan eltérő, ugyanakkor végső soron azonos forrásokból is táplálkozó kulturális hagyományok között. Pécs is közvetíteni szeretne az általánosságban „nyugati-„nak és „keleti”nek nevezett kultúrák között, a balkáni térség és a nyugat-európai centrum országok között. Ezt a közvetítést, az áthallásokat, azonosságokat/ellentéteket, művészeti eszközökkel megjeleníteni és eljuttatni az itt élő emberekhez a Művésznő művészi és társadalmi hitvallása.

Hegedűs Tünde emberileg, társadalmilag, kulturálisan ebben a térségben érzi igazán otthon magát, ami egyébként érzései szerint Trieszten túl Barcelonáig és talán Lisszabonig is terjed és Keleten sem fejeződik be Temesvárnál. A másik tengely, amit jól érez, a Duna vonala, amihez csatlakozik legnagyobb mellékfolyóként, az élete teréül választott Szegedet átszelő Tisza folyó. Itt születnek szobrai, festményei, amelyeket szemlélve feltűnik ábrázolásában a természettel foglalkozó tudományok egyetemi szintű ismerete, valamint a személyek, jellemek ábrázolásában, az üzleti életben szerzett emberismeret. Ezzel magabiztosan kompenzálni tudja a szakmai művészképző iskolák hiányát is.

Hegedűs Tünde társadalmilag érzékeny, felelősséget érző alkat, tudja, hogy egymaga e körben vállalt feladatainak elvégzésére nem elegendő. Galéria hálózatot tervez kialakítani Magyarország nagyobb városaiban, aminek első, bázis állomását a közeljövőben, még 2006 év végén tervez Szegeden megnyitni. Távlati terve, hogy a művészi, társadalmi hitvallása szerinti országokban, hasonló gondolatkörben tevékenykedő művészeti szervezetekkel együttműködéseket alakítson ki. Mindez bizonyítja, hogy szervező, szolgáló feladatokat és szerepköröket is bátran felvállal. Ambíciója a jelzett térségekben élő és alkotó művészek valamilyen szellemi és némileg szervezett összefogása, önazonosságuk kifejlesztése, műveik, alkotásaik cseréje, kölcsönös bemutatása útján. Ez szép és felemelő jövő, ahogyan szépek Hegedűs Tünde művészi alkotásai, a lelke és ő maga is.